Neparáczki Endre genetikus szerint a tudományos kérdés sosem az volt, hogy az európai hunok és a honfoglaló magyarok között van-e közvetlen genetikai kontinuitás, hanem az, hogy van-e a két etnikumnak közös őse.
A Magyarország és Kína között kezdődő, kiemelkedő jelentőségű együttműködés régészeti, antropológiai és archeogenetikai szempontból is ígéretes lehetőségeket tartogat a kutatóknak és a nagyközönségnek. Mint Neparáczki Endre, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának volt igazgatója, az MNM KK Magyar Természettudományi Múzeum Molekuláris Taxonómiai Laboratóriumának tudományos főmunkatársa summázza: „Lehetőség nyílik arra, hogy magyar kutatóként a Kínában található ázsiai hun sírokat vizsgáljuk, valamint a genetikai anyagukat összevessük a világ összes genetikai mintájával, kiemelt figyelemmel többek közt az archaikus mongol, orosz, kazah és magyar mintákra.”
Mielőtt belemennénk a részletekbe, nézzük az előzményeket. „Amikor 2021–2022-ben Mongóliában sikerült ázsiai hun sírt, majd ázsiai hun temetőt ásnunk, illetve mintát vennünk már feltárt sírokban talált egyénekből, felvetődött a gondolat, hogy akkor lenne teljes a gyűjteményünk, ha a kínai határ túloldaláról is tudnánk mintákat venni, esetleg temetőket feltárni” – mondja a szakember. Ekkortájt vette fel a kapcsolatot Bárdi Lászlóval, aki számos alkalommal bejárta Kínán belül a kutatási szempontból érdekes területeket, többek közt Hszincsiang-Ujgur autonóm területet, Kanszu tartományt és Belső-Mongólia autonóm területet. A felsorolt régióknak együtt nagyjából harmincszor nagyobb a kiterjedése, mint Magyarországénak.
Bárdi Lászlóval sok expedícióján társként utazott Érdy Miklós. Életművüket számos kötet őrzi, mégis mind a mai napig kevéssé ismert és elismert a tudományos világban. „Arra gondoltunk, hogy munkásságuk és a rohamosan fejlődő helyi tudományos munkák eredményeit összekapcsolva érdemes megvizsgálni ezen területeket. Elég csak egy szembeötlően problémás, máig megválaszolatlan tudományos kérdéseket tartogató témát felhozni: a hun típusú üstök tipokronológiájának kérdéskörét” – fejtegeti a kutató. Előzmények voltak bőven, de nem voltak közismertek vagy elfogadottak. „A mi feladatunk az volt, hogy a régi eredmények nyomvonalán a mai tudományos elvárásoknak megfelelő kutatást indítsunk egy olyan területen, ahol előttünk még soha senki nem kutatott interdiszciplinárisan, beleértve a genetikai kutatásokat is” – teszi hozzá Neparáczki.
Távolabbi előzményként megemlíthetők Széchenyi Béla és Lóczy Lajos kutatásai is a 19. század végéről. Ők az elsők közt jutottak el Magyarországról a mai Nyugat-Kína területére, és megismerték azon sztyeppei régészeti emlékeket, amelyek kapcsolatba hozhatók a honfoglaló magyarság archeológiai örökségével.
A mai észak-kínai területek Krisztus születése körül ugyanúgy az ázsiai hun (hsziungnu) birodalom részét képezték, mint a mai Mongólia területe.
A kínai hun sírokat viszont még csak elvétve vizsgálta a nemzetközi szakma, genetikai kérdéseket boncolgató kutatás pedig egyáltalán nem volt a területen.
„A mostani kutatással lehetőség nyílik arra, hogy a Kína területén lévő hun sírokat is bekapcsoljuk a szakma nemzetközi vérkeringésébe, elérhetővé téve mindenki számára a teljes genomadatokat. Így összehasonlíthatóvá válnak ezek a sírok a világ többi hun, hunutód- vagy hunelőd-sírjával. A mai Kína területén található sírok vizsgálata akár az ázsiai hun őshaza kutatását is előrelendítheti.”
Idetartozik, hogy a Science Advances folyóiratban a múlt év végén jelent meg a Hun-Ren Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudósainak tollából egy tanulmány a népvándorlás kori Kárpát-medence átfogó genetikai kutatásáról; a nagy jelentőségű cikkről a Mandiner is beszámolt. A Népszavában megjelent írás címét – Nincs kontinuitás, az éveken át tartó kutatás eredménye szerint a honfoglaló magyaroknak genetikailag semmi közük nem volt a hunokhoz és az avarokhoz – Neparáczki Endre tudományos szempontok alapján nehezményezi. „E szenzációhajhász cím szerint a Kárpát-medencei európai hunokat és avarokat a honfoglaló magyarokkal összevetve nem mutattak ki genetikai folytonosságot újabban a kutatók. Ez azonban félrevezető, mivel a korábbi tudományos publikációk nem állították ennek létezését. Az viszont továbbra is kijelenthető, hogy a honfoglaló magyarság úgynevezett ázsiai magnépessége részben az ázsiai hunoktól származik. Ezenfelül az Árpád-ház Y-kromoszómájához legközelebb álló genetikai egyezéseket a francia kutatók Tamir Ulán Kosú temetőben azonosították. Ugyanígy a legutóbbi kutatásaink során az Ar Gunt-i temető egyik sírjában találtunk egy egyént, akinek a genetikai profilja az Aba nemzetség férfiági vonalához áll a legközelebb – magyarázza. – A betelepült, a Kárpát-medencében 450 körül megjelenő ázsiai huntól, aki itt temetkezett, és a régészet mint európai hunt írja le, egyáltalán nem várható, hogy kontinuitást mutasson a 9. században keletről érkező honalapító magyarsággal. A honfoglaló magyarság az ázsiai hun komponenst az Urál környékén kapta meg a hsziungnuktól a mai tudományos eredmények alapján. A távoli közös ős tehát az ázsiai hunok között kereshető, ott fogható meg a biológiai rokonság, amely rokonságot egyébként a krónikás hagyományban is lejegyezték.”
A tudós szerint fontos hangsúlyozni, hogy a nemrég megjelent publikáció és az azon alapuló népszerűsítő cikkek alig tesznek említést az Urálon túli, keleti területek népességéről, pedig e népek ismerete nélkülözhetetlen a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok keleti kapcsolatrendszerének megértéséhez. „A tudományos kérdés sosem az volt, hogy az európai hunok és a honfoglaló magyarok között van-e közvetlen genetikai kontinuitás, hanem az, hogy van-e a két etnikumnak közös őse. Ezt a közös őst korábbi régészeti és genetikai kutatások már azonosították: Belső-Mongóliában, az ázsiai hun népességben” – hangsúlyozza Neparáczki Endre.
A kutatási eredményekből azt látjuk, hogy amennyiben a Kárpát-medence vagy Európa történelmét szeretnénk feltárni, akkor hiba a vizsgálódás területét az Uráltól nyugatra korlátozni. Az első lovas nomádok nemcsak nyugatra, hanem keletre, például az Altaj régiójába is vándoroltak. Ha még régebbre tekintünk vissza, láthatjuk, hogy Európában a földművelés Anatóliából Délkelet-Európán keresztül terjedt el, és népességrobbanást idézett elő. Ez az innováció nemcsak Európa felé terjedt, hanem északkelet felé, a sztyeppén keresztül az ókori Baktria területére is – foglalja össze a kutató. „Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy a múlt feltárása során hajlamosak vagyunk Nyugat-központú szemléletből kiindulni, és elfeledkezünk arról, hogy számos kiemelkedő kultúra alakult ki keleten, többek közt a sztyeppén.
A keleti perspektíva nélkülözhetetlen a történelmi folyamatok teljes megértéséhez,
és ez kifejezetten igaz a magyarság etnogenezisének a kutatása során.”
A genetikus a kutatási célok kapcsán úgy fogalmaz, hogy számukra a tudományos kérdés sokoldalú. Egyrészt szeretnék vizsgálni az ázsiai hunok történetét abból a szemszögből, hogy az Észak-Kínából vett mintákkal kiegészítve a régebbi eredmények milyen összefüggéseket mutatnak a korábban közölt adatokkal, hol lehetett az ázsiai hun őshaza, milyen etnikumokkal keveredett a népesség az idők folyamán. Másrészt
a honfoglaló magyarság genetikai örökségében kimutatták az ázsiai hun komponenst,
viszont a mintaszámot érdemes emelni, plusz az új genomadatok újabb összefüggésekre mutathatnak rá.
A kérdésre, hogy mi a különbség az ázsiai hunok és a nem ázsiai hunok között, illetve miért fontos ez, ha a magyar őstörténet felől nézzük, a szakember kifejti: „A genetikusok nem aggatnak ilyen címkéket, ezeket a társtudományok kutatói nevezik el kulturális, korszaki és területi jellemzők vélt adatai alapján. Számomra az tekinthető ázsiai hun leletnek, amit régészeti és egyéb társtudományi adatok, a helyi és nemzetközi eredmények szerint a társtudományok képviselői annak határoznak.”
A humán maradványokból genetikai vizsgálat is lefolytatható, majd az eredmények alapján meghatározható, hogy az illető genetikailag mely népességhez hasonlít legjobban, mely népességben található meg az őse, mely népesség a leszármazottja, s mindezek százalékos arányban is kimutathatók. Értelemszerűen ennek a fordítottját is ki lehet mutatni: tehát melyek azok a populációk, amelyekkel nincs genetikai rokonsága a vizsgált népességnek. „Sokáig élt egyes kutatók fejében és műveiben az az elképzelés, hogy az európai hun – Attila hunjai – és az ázsiai hun népesség két teljesen különböző etnikumot takar. A mai tudományos eredmények ezt a történeti adatokon alapuló vélt etnikai különbséget megcáfolták. Sőt, az ázsiai hun komponenst kimutatták többek között a honfoglaló magyar ázsiai magnépességből. Itt ismét megemlítem az uralkodó dinasztia apai vonalának ázsiai hun kapcsolatát és az Aba nemzetség kapcsolatát az Ar Gunt-i temetőben feltárt ázsiai hun lelettel” – mondja a szakember.
Mint kiderült, Kína eddig sem tiltotta a területén zajló kutatásokat, de elsősorban a hazai kutatók vizsgálatait részesítette előnyben. Neparáczki szerint a korábbi munkahelyein végzett kutatásainak egyik nagy eredménye, hogy bemutatták: Magyarországon is lehet archeogenetikai mintákat feldolgozni és értékelni, és ez sokkal nagyobb haszonnal jár a hazai kutatás számára, habár nehezebb is végrehajtani. „A kínai fél értékelte és felismerte patrióta gondolkodásunkat, ezért is bízik bennünk; szeretnék hosszú távon a hozzáadott értékünket e területen »importálni«. Úgy gondolom, ez egy kegyelmi állapot, ami mindkét fél számára gyümölcsöző lehet. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy kutatótársaimmal visszavárnak minket Észak-Kínába a helyi tudósok” – hangsúlyozza.
Az alapján, hogy bizonyos mongóliai sírok szoros genetikai kapcsolatot mutatnak többek között az Árpád-házi és az Aba nemzetségbeli királyainkkal, fölmerül a kérdés: a mai Kína területére is visszanyúlhat a magyar szál? „Mindenképp érdemes megvizsgálni ezt a munkahipotézist is, egyáltalán nem lenne meglepő, ha ilyen adatok jönnének ki. Expedíciós utunk során a múzeumokban bemutatott és kiállítási katalógusokban látható leletanyagok alapján régész kollégám, Makoldi Miklós számos kapcsolatot, párhuzamot vélt felfedezni, ami további kutatásokat igényel az előttünk álló esztendőben. E kutatási ötletekből fogjuk kiválasztani a hazai és nemzetközi partnerek számára legfontosabb pontokat, amelyeket vizsgálni fogunk – mondja a genetikus. – Terveink szerint az ötleteinket megvitatjuk a bevont kínai kutatókkal, és az arra érdemes leletekből már 2025 tavaszán szeretnénk genetikai mintákat venni, melyeket Magyarországon dolgozunk fel. Érdemes megemlíteni, hogy a know-how-t ebben a tekintetben mi adjuk a kutatáshoz, viszont szorosan együttműködünk a kínai féllel: a múzeumokban számos tehetséges kínai kutatóval találkoztunk, ők örömmel tanulnának tőlünk idehaza, és nekünk is van mit tanulnunk tőlük.” 2026-ban pedig a források és az előzetes genetikai eredmények alapján szeretnének a kínai féllel ásatást indítani, hiszen az újonnan feltárt leletek adhatják a legbiztosabb támpontot a tudományos kérdések megválaszolásához.
Hogy milyen eredményekkel lenne elégedett a szakember? „Azon kutatók közé tartozom, akik nem előzetesen határozzák meg az eredményeket, hanem a tényszerű adatok alapján adják közre őket. Egyszer egy beszélgetés során hallottam egy mondatot, amely mélyen megmaradt bennem: a tudományos világ mindig a maga útján fejlődik tovább, és az igazi kutatók minden körülmények között folytatják a munkájukat, mert ez a tudomány lényegi természete. Örülök neki, hogy mi kutatunk, és olyan területeken van lehetőségünk rá, amelyeken előttünk Széchenyi Béla, Stein Aurél, Bárdi László vagy Erdélyi István kutatott.
Az ő munkásságuk is arra kötelez engem, hogy ne legyenek elvárásaim a kutatási eredményeinkkel kapcsolatban, hanem tisztességesen folytassuk le a vizsgálatokat, ahogyan korábban is tettük” – összegez Neparáczki Endre.
Nyitókép: Ficsor Márton
Ezüstkincset találtak az önkéntesek egy eddig nem kutatott vár udvarán. Az érmékből álló lelet a kiskirályok korából származik és egy edényben volt elrejtve.
Kína energiastratégiája kettős pályán halad: miközben szélerőművekbe és sivatagi megújuló projektekbe fektet, a szén szerepe domináns marad, az energiamixben a részesedése továbbra is 60 százalékos. Közben a megújulókban is nyomulnak, de például a tibeti Jarlung Cangpo folyón tervezett vízerőmű stratégiai feszültségeket is szülhet Indiával.
A magyar őshaza meghatározásánál a mai életformánkból indulunk ki, ám őseink több ezer kilométert tettek meg pár hónap alatt – mondja az etnográfus. Kutatásai arra utalnak, Kodálynak is igaza volt.
Az évi 36 600 tonna kapacitású üzem a tervek szerint 2026 harmadik negyedévében kezdi meg működését.
Hirtelen ráadásul „Európa-pártiak” lettek Trumppal szemben.
Az amerikai elnöknek korábban már voltak erre irányuló kezdeményezései.
Mégis a hatalomba csempészhetik.
Az államfő ugyanakkor Hszi Csin-ping kínai és Recep Tayyip Erdogan török elnökkel is találkozott tavaly.
